A marosvásárhelyi Cuvantul liber napilap szept. 20-i számában a főszerkesztő, Lazar Ladariu, nemzeti egységpárti parlamenti képviselő támadta Wass Albertet, annak kapcsán, hogy Hargita megyében iskolát neveztek el az íróról. Ladariu szerint a kolozsvári Népi Törvényszék halálra ítélte Wass Andrást és Wass Albertet, mivel 1940. szeptember 23-án parancsot adtak a magyar honvédeknek arra, hogy embereket öljenek meg. A cikk szerint Wass Albert háborús bűnös volt. Ezek után Marosvásárhelyen, a Nemzetközi Könyvvásáron bemutatták az író trilógiája, A Funtineli boszorkány román fordítását (Langa Scaunul Domnului címmel). A regény fordítója Corneliu Caltea. Ion Coja, bukaresti történész-professzor méltatta a kötetet. Elmondta, hogy a könyv íróját Erdélyben halálra ítélték. Marosvásárhelyen van egy utca: Ion Antonescu. Őt is halálra ítélték. Ugyanakkor sok olyan egyént nem ítéltek el, akik tényleg gyilkosok voltak. Sokan közülük a kommunista párt tagjai lettek. A kommunizmus perére többek között azért nem került sor, hogy ez ne derüljön ki. Végül kimondta: Wass Albert tisztességes embernek tűnik a könyv alapján. /Máthé Éva: Wass Albert - románul. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 15./
2007. június 26.
Hatályon kívül helyezte a kolozsvári táblabíróság a Kolozs megyei törvényszéknek azt a május 10-i ítéletét, amellyel elutasította a perújrafelvételt a Wass Albert-ügyben, tájékoztatott Kincses Előd marosvásárhelyi ügyvéd. A perújrafelvételt Wass András – az író fia – képviseletében kezdeményező jogász szerint „a túlpolitizált Wass-ügyben most végre korrekt, kimondottan szakmai ítélet született”. Ennek nyomán az őszre várható tárgyaláson eldől, hogy lesz-e vagy sem perújrafelvétel. „A kolozsvári táblabíróság ekkor ugyanis elvi döntést hozhat arról, hogy mind a régi, mind az eddig ismeretlen, nemrég előkerült bizonyítékokat figyelembe véve tárgyalja újra Wass Albert perét, és bebizonyosodjék, hogy semmilyen bizonyíték nincs, amely összefüggésbe hozná Wass Albert személyét az 1940. szeptemberi vasasszentgothárdi és omboztelki gyilkosságokkal” – magyarázta Kincses Előd. /Benkő Levente: Perújrafelvételre várva. = Krónika (Kolozsvár), jún. 26./
2008. május 22.
„Ismételten bebizonyosodott az Európai Unió által is jelzett tény, miszerint a romániai igazságszolgáltatás a politika befolyása alatt áll. Ilyen körülmények között született a bosszantó ítélet” – reagált Kincses Előd marosvásárhelyi ügyvéd arra, hogy május 20-án a Legfelsőbb Ítélő- és Semmítőszék elutasította a perújrafelvételi kérelmet a Wass Albert-ügyben. Az ítélet jogerős, eszerint a romániai igazságszolgáltatás továbbra is bűnösnek tekinti, és fenntartja a kolozsvári népbíróság Wass Albert író bűnösségét és halálbüntetését távollétében kimondó ítéletet. Kincses Előd szerint ez a határozat kísértetiesen hasonlít Marosvásárhely 1990. évi véres márciusát követő, csak a magyarokat sújtó bírósági ítéletekre. A határozat ellenére alapfokon újra kezdeményezhető perújrafelvétel, ehhez azonban a Wass Albert ártatlanságát egyértelműen alátámasztó újabb bizonyítékok kellenek. Az utóbbi hónapokban a Wass-ügyhöz kapcsolódó romániai levéltári forrásokat elsősorban Vekov Károly kolozsvári történész, egyetemi tanár jóvoltából feltárták már, de az író ártatlanságát bizonyító okiratokat a most lezárt perújrafelvétel során nem vették figyelembe. Wass Albert író fia, Czegei Wass András megbízásából Kincses Előd marosvásárhelyi ügyvéd 2007 áprilisában azt kérte az igazságszolgáltatástól: tárgyalják újra édesapja perét. Kincses Előd szerint a gyilkosságokhoz Wass Albertnek semmi köze nem volt. Állítását a román honvédelmi, illetve külügyi tárca levéltárából származó, eddig ismeretlen korabeli dokumentumokkal támasztotta alá. Kincses Előd perújrafelvételi kérelmét alapfokon 2007. május 10-én elutasította a kolozsvári bíróság. A román hatóságok többször kérték Wass Albert kiadatását, amit az USA elutasított. Műveiből: Farkasverem (1934), Mire a fák megnőnek (1940), A titokzatos őzbak (1941), A kastély árnyékában (1943), Egyedül a világ ellen (1943), Valaki tévedett (1945), Adjátok vissza a hegyeimet! (1949), A funtineli boszorkány (1959), Kard és kasza (1974) stb. /Benkő Levente: Megtagadott rehabilitáció. = Krónika (Kolozsvár), máj. 22./
